„Ne sírj, édesanya, hazajön édesapa”

Brusznyai Árpádné Honti Ilona élete a csendes helytállásnak és bátorságnak a példája, illetve annak a környezetnek, amelyik támogatta, hiszen ez nem a megalkuvás vagy a kiegyezés volt Kádárral– jelentette ki lapunknak Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke, emlékeztetve arra, hogy ezek az emberek az értékeikért, a szabadságba vetett hitükért és a nemzeti érzületükért a végsőkig kiálltak. Úgy fogalmazott: Brusznyai Árpád feleségének naplója azért kortörténeti dokumentum, mert az asszony évtizedeken keresztül egy megbélyegzett 1956-os „ellenforradalmár” özvegyeként élt, ennek ellenére megőrizte férje és a forradalom emlékét. Kifejtette: Brusznyai Árpád veszprémi tanár klasszika-filológusnak készült, de osztályidegen származása miatt nem válhatott azzá. 1956-ban a vidéki forradalom emblematikus alakja volt, hallgattak rá a helyiek, és éppen a hitelessége miatt vált a kádári hatalom áldozatává, Tóth Ilonához és Mansfeld Péterhez hasonlóan. A történész rámutatott: Brusznyai tragédiája mögött ott van a 26 éves feleségének és a hároméves kislányának a tragédiája is, akik mindvégig bíztak abban, hogy a családfő kiszabadul.