Magnificats and Motets

A 17. század első felében a három részre szakadt Magyarország zenei kultúrája igen egyenetlen képet mutat. A török hódoltság alatt lévő területeken szinte teljesen megbénult a zenei élet, s bár az erdélyi városok szerepe e téren nem csökkent, az 1630-as, 1640-es években kevesebb érdeklődést mutatott a zene iránt az önállóvá lett fejedelemség székhelye is. így elsősorban a Nyugat-Dunántúl és az északi Felvidék, tehát az ún. királyi Magyarország nemesi udvartartásai és városai voltak a korszerű és magasabb színvonalú műzene mecénásai. A városok valóban sokat tettek a zene (főként az egyházi zene) ápolásáért: fizették az orgonistát, a kántort, az énekeseket, a hangszereseket, fedezték a kották és a hangszerek beszerzésének költségeit. A felvidéki városok külföldi kapcsolatait a német polgár-réteg jelenléte segítette elő. A kapcsolatteremtésnek új lendületet adott a lutheri reformáció elterjedése, s a német egyetemeken tanult felvidéki diákság szerepvállalása a hazai egyházi és művelődési életben.