Világtörténet 2025/1

A magyar történetírás a rendszerváltás után alig foglalkozott a gyarmatosítás nemzetközi történetével. Korábban, az államszocializmus idején pedig az a felfogás volt érvényben, hogy a gyarmatosítás a nyugati kapitalista országok történelmi terhe, a kelet-európai kis nemzeteknek nem volt abban részük, tehát kutatni sem kell. Legfeljebb ítéletet mondani felette. Azok a történészek, akik a hosszú 19. század történelmi kérdéseit kutatták, találkoztak ugyan korszakuk publikálatlan és publikált forrásaiban a gyarmat és gyarmatosítás, vagy az ettől elválaszthatatlan birodalom fogalmaival, de vagy nem figyeltek fel ezekre kellő mértékben, vagy nem érezték szükségesnek, hogy feltárják kontextusukat. Sokáig igény sem merült fel arra, hogy a hagyományos Közép-Európa- centrikus kérdésfelvetéseinken változtassunk. A 2010-es évtizedben azonban Kelet-Európa történetírásait is elérték a new imperial history szemléletének, fogalmainak és módszertanának hatásai. Ennek köszönhetően az utóbbi években már több tanulmány és könyv jelent meg, a történelem mellett főként a néprajz és a muzeológia képviselőinek a tollából, amelyek a gyarmatosítás kérdését boncolgatták – immár Magyarország történelme vagy múzeumi gyűjteményei szempontjából is.