Veit Marchtallers Beschreibung Ungarischer Sachen von A(nno) 1588/Veit Marchthaler magyar dolgainak leírása az 1588 évtől

Több mint két évtizede jelent meg magyar fordításban Martin Zeillernek (1589–1661), a 17. századi német nyelvű útleíró és geográfiai irodalom termékeny képviselőjének összefoglalása A magyar királyság leírása címmel. A fordítás alapja az 1664-ben Lipcsében Johann Beza által kiadott és az adott évig bővített kiadás volt, Zeiller munkája először 1646-ban jelent meg Ulmban. Martin Zeillernek nem ez az első Magyarországgal foglalkozó munkája. Az idézendő műről a félrevezető cím miatt a hazai szakirodalom azt állapítja meg, hogy „németországi utazásokat ír le”, pedig az 1632-ben Strassburgban megjelentetett Itinerarium Germaniae nov-antique. Teutsches Reyßbuch... négy fejezete, (105–108. számmal) magyarországi utazásokról számol be, valamint külön fejezetet szentel Magyarország általános leírásának (XIX. fej.). Zeiller indoklása értelmében a magyarországi városleírások azért kerültek a kiadványba, mert ezen a vidéken is sok német él. Zeiller nem sajátítja ki az útleírások szerzőségét, elmondja, hogy az első három útnál Veit Marchthaler, a negyediknél Johann Leunclavius (Löwenklau) 1584-ben tett utazásaira támaszkodik. A kötetünkben megjelenő Marchthaler-féle útleírásról Zeillertől annyit tudunk meg, hogy a szerző ulmi tanácsos volt, aki húsz évig élt Magyarországon. 1593-ban Fülek ostrománál értékes kéziratot zsákmányolt, amelyet Tübingenben 1628-ban jelentettek meg, továbbá, hogy útleírásának kéziratát átadta Zeillernek. Kézirat hiányában mindezidáig Zeillernek és forrásának kapcsolatait senki nem vizsgálta, pedig viszonyuk többek között azért is érdekes, mert a későbbi Magyarország-leírásokban bőséges forráshivatkozással élő Zeiller nem említi többé Marchthaler nevét. Marchthaler nem közismert személyiség, a német útleírásokat feldolgozó szakirodalomban – ismereteink szerint – nem esik róla szó, ezért munkájának nem akadtunk nyomára egészen 2000 februárjáig, amikor Ritoókné Szalay Ágnes segítsége eredményeképpen elkezdhettük a Marchthaler-kutatást. A gyulafehérvári művészettörténeti emlékek, feliratok után kutatva R. Szalay Ágnes ugyanis rátalált Marchthalerre, és az ulmi Városi Levéltár igazgatójával, Hans Eugen Specker professzorral váltott levelezés kapcsán kiderült, hogy az ismeretlen kézirat Ulmban várja a felfedezést....