Uradalom és plébánia

Az egykori magyarországi oszmán hódoltság dél-dunántúli területeinek visszafoglalása után (1686) egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az összeírók ismét beszámoljanak az ott élő rácokról és kontinuus magyarokról, majd az ország más megyéiből érkező magyarokról és szlovákokról. Nem sokkal később csatlakoztak hozzájuk a német telepesek is, és roppant számuk miatt a régiót hamarosan Sváb Törökországként (Schwäbische Türkei) is emlegették. Az abszolutista Habsburg-állam támogatta az őket befogadó latifundiumok létrejöttét, így a kötetben tárgyalt Bottka-, majd Sinzendorf-, ezután Mercy-, végül Apponyi-uradalom tulajdonosainak működését is. A római katolikus egyház újraszervezése – a vármegye főispánjaként működő püspökök minden törekvése ellenére – több emberöltőn át zajlott, ha még oly elhivatott lelkipásztorok is vezették a plébániákat, mint például a szakadáti anyaegyház vallási életét megreformáló Winkler Mihály.