Trianon és az olasz diplomácia

„Tegnap megbeszélést folytattam gróf Apponyi Alberttel. [...] Ami a Magyarországot érintő kérdéseket illeti, Apponyi gróf nekem nem mondott semmi olyan újat [...]. A béke meggyőződéses hívének mutatkozott, habár kijelentette, hogy teljes mértékben meg van győződve, miszerint pár év múlva Magyarország vissza fogja kapni saját ezeréves határait, mivel azok, amelyeket a békeszerződésben neki szánnak, ellenkeznek történelmi jogaival és a földrajzi logikával. A beszéd ezt követően az Olaszország és Magyarország közötti jövőbeli kapcsolatokra terelődött, és Apponyi gróf [...] hozzátette, hogy az ő szemléletmódja alapján csak egy kérdés van, amely vita alapját képezheti Magyarország és Olaszország között: Fiume. Mivel azonban ez a kikötő menthetetlenül elveszett Magyarország számára, kétségtelenül jobban örülne, ha ez Olaszországhoz és nem Jugoszláviához tartozna. [...] Amit Apponyi gróf mondott, csak megerősítette azon meggyőződésemet, hogy jelen pillanatban Magyarország felé alapvetően praktikus politikát kell tanúsítani, elősegítve az olasz tőkével és az olasz–magyar import/export útvonalak újraindításával ennek felemelkedését, meg kell szerezni e nemzet szimpátiáját és háláját.”

(Részlet Vittorio Cerruti budapesti olasz politikai megbízott Apponyi Alberttel folytatott 1919. december 9-ei beszélgetéséről írt beszámolójából.)

Juhász Balázs-PhD fokozatát 2015-ben szerezte, azóta tanársegéd az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékén. Kutatási témája a két világháború közötti olasz–magyar kapcsolatok története, különös tekintettel ezek katonai vonatkozására.