Trianon és a magyar közigazgatás

Lectori salutem!
 

A Magyar Nemzeti Levéltár magyar, nemzeti, közigazgatási feladatokat is ellátó kulturális és tudományos közgyűjtemény. Feladatai ki is jelölik azt a küldetéstudatot, amit a levéltár az állam és az állampolgárok szolgálatában betölt. Az első levéltárak azért jöttek létre a világtörténelem során, hogy az állam érdekében keletkezett bizonyító erejű iratokat (legyen a közvetítő, hordozó anyag a legkülönfélébb az agyagtáblától a papiruszig) tartósan megőrizzék. Ez a szerep az elmúlt évezredek során alig változott. Mindebből következik, hogy a levéltárak az állam működésének fontos elemei. Nem véletlen, hogy a levéltárak, részben mint tudományos műhelyek, részben mint az államigazgatás aktív szereplői, mindig is kiemelten vizsgálták, kutatták az állam működését, a közigazgatás történeti változását, alakulását. A Magyar Nemzeti Levéltár, együttműködésben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, majd a Magyar Kormánytisztviselői Karral, évek óta rendez konferenciákat és jelentet meg tanulmányköteteket a közigazgatás-történet különböző korszakairól. E kiadvány tanulmányai a versailles-i Nagy-Trianon-kastély előkelő La galerie des Cotelle csarnokában 100 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én, magyar idő szerint 16:32-kor aláírt békeszerződés következményeit vizsgálják a közigazgatás megváltoz(tat)ása szempontjából.
Egyetlen állam sem létezhet egy szakértő és lojális tisztviselői kar nélkül. Lényegében a hivatalnokok működtetik az államot, de ez egyben visszahat rájuk is, az állam által, az állami feladatokon keresztül léteznek ők maguk is. A trianoni békediktátumban rögzített területi elcsatolások (Erdély, Máramaros, Partium és a Kelet-Bánság mellett a Felvidék, Kárpátalja és a Csallóköz, valamint a Drávaköz, Bácska, a Nyugat-Bánság, a Vendvidék – Muravidék – nagyobb része és a Muraköz, azonkívül az Őrvidék – Burgenland –, továbbá Szepes és Árva vármegyék egyes települései, legvégül Horvát-Szlavónország Fiumével együtt) olyan megaláztatást jelentettek, amelyeket a magyarság azóta sem tudott feldolgozni. Nemzeti tragédia. A területek elvesztésén túl azonban ezernyi emberi, személyes tragédia okozója is az első világháborút lezáró békeszerződés.

Az itt közreadott tanulmányok bemutatják az „új birtokosok” berendezkedését az elcsatolt területeken, továbbá a közigazgatás átszervezésének menetét. Az írások azt is vizsgálják, hogy a kollektív trauma miként befolyásolta az egyén(ek) és egy társadalmi réteg, a tisztviselői kar 1918 és 1920 utáni sorsát, milyen veszteségeket okozott számukra. Az Osztrák–Magyar Monarchia szétdarabolása nyomán új utódállamok keletkeztek. Az impériumváltások többnyire vállalhatatlan helyzetbe hozták az elcsatolt területek közszolgáit. Az új államok is szolgálatot és hűséget követeltek a tisztviselőktől. De aligha lehet két „gazdát” egyforma odaadással szolgálni. Nem véletlen az utódállamok bizalmatlansága a régi rend híveivel szemben. A korábbi szerkezetet fel kellett számolni és újat kellett létrehozni. Ennek a helyzetnek a kezelése minden érintettől áldozatokat követelt: a helyben, szülőföldjükön maradt tisztviselőktől és családjaiktól éppúgy, mint a menekülőktől és a hónapokig, évekig az anyaország idegen városaiban élőktől. Kötetünkben nekik állítunk emléket: a Trianon utáni ismert és névtelen állami tisztviselőknek.

Szabó Csaba

Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója