Török fürdők régészeti emlékei Magyarországon

Magyarország mindig is híres volt termálvizeiről, a manapság ide érkező utazók többsége kipróbálja az ország valamelyik fürdőjét. Így volt ez az elmúlt évszázadok során is. Már a török hódoltság korában számos útleírásban dicsérték a magyarországi fürdők jótékony hatását. Ennek a korszaknak (1541–1699) a fürdőkultúráját ismerhetjük meg ebben a kötetben. Az ország természetes hőforrásait kihasználva termálfürdők épültek, közöttük találjuk meg azokat az értékes épületeket is, melyeket megépítésük óta, azaz közel 450 éve folyamatosan használunk. Szerte a hódoltság területén gőzfürdők álltak, amelyek mára teljesen elpusztultak és csak régészeti módszerekkel tárhatók fel. A fürdőépületek a 16–17. század műszaki ismereteinek nagyszerű példái. Egyrészt maguknak a kupolás termeknek a kialakítása nagy tudást igényelt, másrészt a víz elvezetése a megfelelő helyekre, a gőzfürdőkben a padlófűtésrendszer kialakítása mind-mind komoly ismeretekről tanúskodik. Egyes budai fürdőépületek méretükben és szépségükben az isztambuli szultáni és nagyvezíri fürdőkkel vetekednek. Ezek az Oszmán Birodalom fénykorában épültek és annak klasszikus építészeti stílusát képviselik. A budai Rudas fürdő kupoláját tartó oszlopok, a Császár fürdő zegzugos termei a korszak kiemelkedő alkotásai.