Többszólamú zene a magyar városokban, templomokban és főúri udvarokban

Jelen kötet a 18. századi magyarországi többszólamú zenei gyakorlat különböző szegmenseinek átfogó bemutatására vállakozik. Összefoglaló címe mégis félrevezető: a városi zeneélettel foglalkozó dolgozat nem tárgyalja a színtársulatok zenés produkcióit, a templomokról szóló 2. és 3. fejezetből pedig hiányzik a rendi templomok és az evangélikus imaházak zenei életének ismertetése. Megjegyzendő továbbá, hogy a címben szereplő „többszólamú zene” fogalom nem kizárólag a műzene (Kunstmusik), hanem a használati/alkalmi zene (Gebrauchsmusik) megfelelő rétegének megnevezésére is szolgál, hiszen ezek a gyakorlatban nem váltak el egymástól – de elméletileg sincs köztük éles határ.
A zenei élet helyszínei szerint tagolt főrész első négy fejezete az adott hosszú időtartam során végbement funkció- és struktúraváltások, azaz a történeti folyamatok bemutatására törekszik – lehetőség szerint a közép-európai régió „kontextusába” helyezve azokat. Az ötödik fejezet ezzel összefüggésben a különböző zenészrétegek összetételét és működési területeit vizsgálja, a függelékben található első cikk pedig terminológiai problémákat vet fel, a másik levéltári adatok közlésének egy módszerét mutatja be. De valamennyi tanulmány elsősorban levéltári dokumentumokra épül: a felhasznált adatok többségét a Magyar Zenetörténeti Osztály számítógépre vitt levéltári gyűjteménye szolgáltatta, azon kívül elsősorban Bárdos Kornél kritikailag feldolgozott monográfiáiban, illetve kollégáim, Rennerné Várhidi Klára, Szacsvai-Kim Katalin és Halász Péter, valamint Ladislav Kačic és Darina Múdra publikációiban közölt adatokat hasznosítottam.