Tisztikar és középosztály

Aki elszánja magát a következő fejezetek elolvasására, gondolkodóba eshet: mit is olvas tulajdonképpen? Se nem hadtörténet, se nem szakszerű szociológia, a szokványos politikatörténet-íráshoz sem hasonlít, még az egyes fejezetek is eltérő jellegűek; ahhoz képest, hogy nem kerek monográfia, talán hosszú, túllépi a címben ígért időbeli határokat, tematikus határai sokszor bizonytalanok. Az idevágó irodalmat ismerő szakember biztosan látja, minek a hiányát próbálja pótolni a szerző; de talán mégsem felesleges röviden vázolni a könyv keletkezésének céljait és körülményeit - s ezekből adódó korlátait. Évtizedeken át foglalkoztam letűnő századunk első felének történetével, a politikatörténet ismert módszereit alkalmazva. Adottnak vettem az ismert fogalmakat - mint középosztály, uralkodó osztályok, osztályharc, nemzet, magyar társadalom s közben mindjobban erősödött bennem az érzés, hogy a felszínen szántunk, leírjuk a látható eseményeket, miközben azok gyökereit, például a társadalom struktúráját, mobilitását, vonzások és ellenszenvek erőterét csak részben és homályosan érzékeljük. Ezért amikor a nyolcvanas évek elején az MTA Történettudományi Intézetében felmerült a polgári kori magyar társadalomtörténet kézikönyvének igénye, örömmel jelentkeztem egy résztanulmány megírására, abban a reményben, hogy ezek együtt hiteles képet adnak majd a társadalomról. Ismereteink leggyengébb pontjának az ún. középosztályt tartottam, de kezdőként a társadalomtörténet terén, nem vállalkoztam volna ennek megírására. Viszont tudtam, hogy a katonatiszti kar személyi anyaga, a tiszti iskolák iratai stb. páratlanul gazdag adatbázist rejtenek, márpedig a tisztikar összetétele és társadalmi helye csaknem fedi az adatszerűen nehezen megfogható középosztályét. Tehát a tisztikar adatainak közlésével gondoltam hozzájárulni a középosztály és más társadalmi jelenségek meghatározásához. Mire azonban összegyűjtöttem a szükséges adatok nagy részét és a fő eredményeket 1986-1989 között három tanulmányban közzétettem, módosítani kellett az eredeti elképzelést. Elsősorban azért, mert a Történettudományi Intézet vezetősége 1988-ban lemondott a kézikönyv elkészítéséről s helyette megindította a „Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok" című, ma már méltán sikeresnek nevezhető könyvsorozatot, „mélyfúrások végzésére" a kevésbé feldolgozott fontos témakörökben, így adódott egy önálló könyv elkészítése, amire annál szívesebben vállalkoztam, mert a feldolgozott anyag a vártnál is gazdagabbnak bizonyult.