Társadalmi és gazdasági változások az udvarhelyszéki Havasalján a 17–18. században

Társadalomtörténet, gazdaságtörténet, institúciótörténet – és ezt a sort még folytathatnánk tovább –, megannyi különböző megközelítésmódja a történeti fejlődés menetének. De bármennyire megosztott is a társadalomtudományok területe, valamennyi ugyanazt az egyetlen, egységes társadalmi valóságot elemzi. Ez a társadalmi valóság egy idő és tér által behatárolt organikus egység, melynek sajátos fejlődéstörténete van. Ezt hiánytalanul megismerni, bemutatni – ez lenne a társadalommal foglalkozó tudományok feladata, ez az a tökéletesség, amely felé valamennyi résztudomány – a maga területén – törekszik. Ami állandóan változó komponense ennek a folyamatnak, az a megközelítés módja, mikéntje, a megközelítés maga. Minden diszciplína, részdiszciplína máshonnan és másképpen tekint a társadalmi valóságra, annak más és más komponenseit vizsgálja a maga sajátos eszközeivel. Megkockáztathatnánk azt a feltevést is, hogy a megközelítések száma végtelen, de maradjunk inkább annál a könnyebben elfogadható és ellenőrizhető kijelentésnél, hogy nem kevés. Ehhez a problémakörhöz kapcsolódik szorosan egy másik: a létjogosultságé. Vajon van-e létjogosultsága minden megközelítésnek, bármely megközelítésnek? Vajon bizonyos diszciplínák módszerei nem vezetnek-e a valóság, a társadalmi és történeti valóság túlzott felaprózásához, olyan felaprózáshoz, melynek következménye a részletek eluralkodása, a sematizmus, leegyszerűsítés? Vagy nem fog-e épp ennek az ellenkezője történni? Miért és meddig jó helytörténettel foglalkozni? Van-e létjogosultsága, értelme a tájegységek történetének?