Tanulmányok Budapest múltjából XLI.

Magyarul ennek leginkább a „szerencse borjadzik”, vagy „fial a szerencse” szólások feleltethetőek meg. Ez mind a késő-középkori marhakereskedőkre, mind a mészárosokra igaz volt, hiszen az ország gazdaságának – nem csekély hasznot hozó – „húzóágazatában” dolgoztak. Mai ismereteink szerint a hentes disznóhúst, a mészáros marhahúst mér ki. A modern „hentes és mészáros” cégtáblájú boltok alapján úgy tűnik, mintha a két szakmát egy közös bolthelyiségben végeznék. A középkori városokban a haszonállatok (marha, disznó, kecske, juh, nagyobb halak) vágása és árulása egy mesterséget jelentett: a mészáros munkáját. A szó marhahúshoz kapcsolódó jelentése valószínűleg azért alakult ki, mivel a középkorban a legkedveltebb és leggyakrabban fogyasztott hús a szarvasmarháé volt.