Tabulatura Vietoris saeculi XVII

A Musicalia Danubiana sorozat ötödik köteteként szlovák–magyar tudományos együttműködéssel a bratislavai Opus csehszlovák zeneműkiadóban megjelenő Tabulatura Vietoris két szempontból is külön figyelmet érdemel a régi zene emlékei között. A mai Szlovákia területe már a középkorban is sajátos, sokféle kulturális hatás találkozásától meghatározott regionális színezetet mutat. Amikor a 16–17. században a török pusztítás északi határa e vidék szomszédságát elérte, s erre a menedékhelyre szorult össze a kipusztított területek számos intézménye, személyisége, életmegnyilvánulása, értéke, még feltűnőbbé vált ez a sokszínűség és sajátosság: szlovák, cseh, magyar, osztrák, német, lengyel hagyomány adott itt egymásnak találkozót (kapcsolatuk Erdély kultúrájával is igen szoros volt), s mással összetéveszthetetlen táj kultúrát eredményezett. Ennek a vidéknek zeneéletébe világít be a Vietoris tabulatúrás könyv is. Másik jellegzetessége, hogy nem a templomok és kastélyok ünnepi műzenéjéről, hanem a kisvárosok mindennapi zenei életéről tudósít, a használati zene stílusairól, műfajairól ad közvetlen képet. Ismerve az ilyen mindennapi zenélés forrásainak csekély számát, kiadásra és elemzésre érdemes dokumentumnak kell tartanunk a maga egyszerűségében is. Örömünkre szolgál, hogy a sorozat jelen kötete is a Szlovák és Magyar Tudományos Akadémiák együttműködésével készült.