Szűz Mária segítségével

Ez a kötet mítoszt rombol és egyben kultuszt ápol. Ma már csak a környékbeliek emlékezetében él az egykor oly híres turbéki búcsú. Jeles Mária-ünnepek alkalmával, különösen Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és – régiesen mondva – Kisasszony (szeptember 8.) napján a szigetváriak mellett felkerekedtek Mozsgó, Hetvehely, Szentlőrinc és más közeli falvak magyar, sváb és bosnyák katolikusai, hogy leróják kegyeletüket a Segítő Isteni Szűz előtt, illetve gyógyírt kérjenek betegségeikre és védelmet a szeretteik számára. Ma is megfejthetetlen misztérium, hogy miért indultak el tömegek szerte a keresztény világban különleges és szakrális helyszínek felé. Ezek közül a Kárpát-medencében a legismertebb Csíksomlyó, Máriacell és a Siklós melletti Máriagyűd. Turbék soha nem vált országos hírű búcsújáró hellyé, az ideérkező zarándokok Somogy és Baranya megye falvaiból érkeztek. A fogadalmi ajándékokból látszik, hogy a nagy ünnepek hajnalán nem a legmódosabbak indultak útnak a pusztában álló templom felé. A szigetvári plébánosok által gondozott templom azonban évszázadokon át betöltötte hivatását: fogadta a megfáradtakat és vigaszt nyújtott a szenvedőknek. A 20. század második felében hanyatlásnak indult a turbéki kegyhely látogatottsága, a városi hitoktatást végző ferenceseket elvitték, a kegyhelyet ellátó káplánok eltűntek, az épület pedig sokáig üresen állt. Állapotának nem kedveztek a megindult régészeti ásatások sem, állaga egyre romlott. A szomorú helyzeten nem javított a rendszerváltozás sem, a templom és a búcsú népszerűségének újjászületése elmaradt. Nem remélhetjük, hogy e könyv gyökeresen megváltoztatja mindezt, de abban bízhatunk, hogy példaként szolgál majd azok számára, akiknek egyszer újra fontos lesz a turbéki Szűzanya támogatása.