Szent István, Szent Korona, államalapítás a protestáns történetírásban (16–18. század) [Második, szövegében változatlan kiadás]

Mihez kezdjen egy protestáns történetíró Szent Istvánnal és a Szent Koronával? Ez a probléma már a kezdetektől foglalkoztatta Luther és Kálvin honi követőit. Az erőteljes katolikus múltszemlélet ellenében hamarosan kialakult egy „alternatív” Szent István- és Szent Korona-értelmezés a protestáns oldalon.
A 17. század elején az evangélikus Révay Péter felfedezte a bizánci császárok zománcképeit a koronán, s ennek alapján kijelentette, hogy a felségjelvényt nem a pápa, hanem Nagy Konstantin készíttette. A református Kocsi Csergő János pedig nem sokkal később arra a következtetésre jutott, hogy a magyarságot eredetileg görög papok térítették meg. Mindkettejüknek több követője akadt. A szétágazó elméleteket végül az evangélikus Schwarz Gottfried fogta össze a 18. század közepén, aki frontális támadást indított a katolikus Szent István- és Szent Korona-imázs, illetve az államalapítás hagyományos elbeszélése ellen.

Tóth Gergely ezt a századokon át formálódó protestáns ellen-narratívát követi végig könyvében, a reformáció feltűnésétől egészen a 18. század végéig.