Szent István, Szent Korona, államalapítás a protestáns történetírásban (16–18. század)

Mihez kezdjen egy protestáns történetíró Szent Istvánnal és a Szent Koronával? Ez a probléma már a kezdetektől foglalkoztatta Luther és Kálvin honi követőit. Az erőteljes katolikus múltszemlélet ellenében hamarosan kialakult egy „alternatív” Szent István- és Szent Korona-értelmezés a protestáns oldalon. A 17. század elején az evangélikus Révay Péter felfedezte a bizánci császárok zománcképeit a koronán, s ennek alapján kijelentette, hogy a felségjelvényt nem a pápa, hanem Nagy Konstantin készíttette. A református Kocsi Csergő János pedig nem sokkal később arra a következtetésre jutott, hogy a magyarságot eredetileg görög papok térítették meg. Mindkettejüknek több követője akadt. A szétágazó elméleteket végül az evangélikus Schwarz Gottfried fogta össze a 18. század közepén, aki frontális támadást indított a katolikus Szent István- és Szent Korona-imázs, illetve az államalapítás hagyományos elbeszélése ellen. Tóth Gergely ezt a századokon át formálódó protestáns ellen-narratívát követi végig könyvében, a reformáció feltűnésétől egészen a 18. század végéig.

Tóth Gergely (Kisvárda, 1977) az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett történelem és latin szakon 2001-ben, majd 2008-ban ugyanezen egyetem történettudományi doktori iskolájában szerzett tudományos (PhD) fokozatot. 2008 óta az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársa. Kutatási területe Bél Mátyás és Révay Péter munkássága, illetve általában a kora újkori magyarországi történetírás. Eddig megjelent önálló kötete: Bél Mátyás kéziratai a pozsonyi evangélikus líceum könyvtárában (2006).