Székely Oklevéltár. VII.

Oklevéltárunk jelen kötetének megkülönböztető jellege abból adódik, hogy pótlásként felvettük az előző kötetekből különféle okokból kimaradt székely összeírásokat. A kimaradt XVI. századi névjegyzékeket eddig azért nem közölhettük, mert eredeti kézirataikat nem tudtuk azonosítani. Évekbe telt, amíg a Székely Oklevéltár régi sorozatában kiadott hat XVI. századi székely összeírás eredeti kéziratát sikerült előkeríteni a Magyar Országos Levéltár megfelelő állagaiból. Emellett újabb hat, e századból származó összeírás eredetije került elő.

Egyedi fontosságú az összeírások között az udvarhelyszéki magánföldesúri és fejedelmi jobbágyok 1566. július 11-e után készített névjegyzéke, amely az 1562. évi székely felkelés utáni állapotokat világítja meg, mind mennyiségében, mind pedig arányaiban tükrözi a magánkézben lévő birtokok sajátos székelyföldi jellegzetességét, szétdaraboltságát. Ugyancsak becses az udvarhelyszéki lófők mindeddig kiadatlan jegyzéke, amelyet Telegdi Mihály székely kapitány készíttetett 1567 nyarán. 1566-ban írták össze a háromszéki lófők és gyalogpuskások hadi szerszámait, pontosabban azt, ami hiányzott az előírt felszerelésből, a jegyzék most jelenik meg először.

Két udvarhelyszéki törvénykezési akta is bekerült mostani kötetünkbe, amelyek 1985-ben az új sorozat II. kötetéből kimaradtak. Annak idején a szigorú cenzúrára való tekintettel mellőztük őket, ugyanis a két aktában románok ellen indítottak pert lopás vádjával. Persze loptak székelyek is, a velük kapcsolatosjegyzőkönyveket zökkenőmentesen ki is adhattuk, de a felajzott nemzeti kommunizmus légkörében nemzetárulásnak számított lopással vádolni a mindig becsületes és tisztességes románt. Nem mertük tehát kockára tenni forráskiadványunk sorsát, kényszerből hozott döntésünket most jóvá tesszük a közléssel.

A pótlások rovatába soroltuk a VI. kötet lezárása után előkerült 1653 előtti székely összeírásokat is. Külön említésre érdemes közülük a székelyudvarhelyi vár 1644-ben készült urbáriuma. Noha nem számítható a székely népesség-összeírások közé, mégis felvettük kötetünkbe e mindeddig kiadatlan, igen adatgazdag forrást, mivel magába foglalja a vártartomány részbirtokain és a várhoz tartozó erdőszentgyörgyi birtokon élő vagy onnan elszökött jobbágyok jegyzékét.

Kötetünk második része az 1654–1680 közötti lustrákat tartalmazza. II. Rákóczi György idejéből kevés általa kezdeményezett székely összeírás maradt ránk, azok is csak részlegesek. Csík-, Gyergyó- és Kászonszékre terjednek ki, eredetijük némely esetben csonkán maradt fenn, közlésünkben ezért régebbi kiadások adatait is felhasználtuk. Oklevéltárunkat az 1670-es években összeállított háromszéki, udvarhelyszéki és marosszéki lustrák zárják.

Demény Lajos