Székely Oklevéltár. V.

A Székely Oklevéltár új sorozata V. kötetében folytatjuk a székely népesség-összeírások közlését. Az előző, IV. kötettől eltérően a jelen kötet egyetlen lustrát foglal magában, mégpedig Sepsi-, Orbai-, Kézdi-, Udvarhely- és Marosszék hadköteles lakosságának az I. Rákóczi György által tartott hadi szemléje idején, 1635. október 29. és november 27. között készült összeírását. Igaz ugyan, hogy az említett székek mindenikét külön-külön jegyzékben, más-más időpontban készült kéziratban találjuk, de a számbavételt, a katonaköteles férfilakosság lajstromát következetesen egy és ugyanazon elgondolás szerint állították össze, alaki kivitelezésében is egységesen. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy kellő előkészület után, minden bizonnyal a fejedelem által kirendelt biztosok utasításainak megfelelően láttak hozzá minden székben az összeíráshoz. Maga I. Rákóczi György ugyancsak minden székely székben hadi szemlét (mustrát) tartott. Személyesen vette számba a hadköteles székelyek felkészültségét, hadi szerszámaikat, felszerelésüket. A szemlén a hadra alkalmas székelyek jelentek meg a tízesek és százasok rendjében, külön a gyalogok és megint külön a lófők és nemesek, élükön a tizedesekkel és hadnagyokkal, a székek szintjén pedig a széki kapitányokkal. A lajstrom azonban nem a hadi szemle alatt készült, hanem azt megelőzően vagy azt követően. Későbbi forrásokból tudjuk, hogy az összeírások miként álltak össze. A kitűzött napon és helyen megjelent minden székely település falusbírája az esküdtekkel. Ezek hozták magukkal a település családfőinek írásbeli jegyzékét. Eskü alatt adták át a lajstromot a széki notariusnak, esetleg a fejedelmi biztosokat kísérő íródeákoknak; ezek szerkesztették meg aztán az összeírást, másolták le nagyjából egységesen a kapott jegyzékeket. A bevett szokástól eltérően készült az 1635. évi összeírás. Ez esetben az összeírók kezében volt valamelyik Bethlen Gábor-kori lustra, lehetett az 1623. vagy az 1627. évi összeírás, melyeket okleveles forrásaink többször is említenek. Nincs kizárva, hogy ez az előző kötetben kiadott 1614. évi volt. Az összeírók a náluk lévő összeírás alapján faggatták a falvak megjelent küldöttjeit, akik eskü alatt tettek vallomást arról, hogy a notariusnál vagy fejedelmi biztosoknál lévő összeíráshoz viszonyítva kik jelentek meg a hadi szemlén és milyen változás állott be társadalmi és jogi státusukban, kik távoztak el a faluból vagy éppenséggel kik haltak meg időközben. A vallomások alapján állították össze az új jegyzéket.