Régi erdélyi körték és egyéb gyümölcsök

Erdély régi gyümölcseinek tárgyalásában önkéntelenül is érvényesül a történelmi szemlélet: az itt megtelepült nép viaskodása a természeti és a gyakori idegen érdekű társadalmi erőkkel. S közben is tökéletesítve a termesztett növények, a gyümölcsfák művelését, melynek eredménye a csodálatos fajta- és hagyománygazdagság. A múltbeli eredettel és azonosítással összefonódó fajtaleírásokhoz viszonyítva a gyakorlati gyümölcsészeti tudásanyag háttérbe szorult. A körték gyümölcsészeti pontos leírása egyébként is sajátosabb, körülményesebb, mert bár alakváltozatosságuk széles körű, színárnyalataik nem oly jellegzetesek, mint az almáké. Talán ennek (is) tulajdonítható társneveik (szinonimáik) sokasága (a Nyári Kálmán körtének 64, az Erdei vajkörtének 61 társneve halmozódott fel), ám kevesebb népi-képzeletvilági ihletettséggel. Erdély gyümölcseinek ezt a munkáját emlékezetessé teheti a hitelesen művészi értékű s ugyanakkor hamisítatlanul (méreteiben is) valósághű képanyag (akvarell és grafika), mely a marosludasi Keresztes Kálmán (1887. II. 29. – 1980. II. 29.) elhivatott képzőművész tehetségének és ügybuzgalmának örökbecsű alkotása. (Jelenleg nemigen készül ilyen tudományos igazoló képanyag.) A szerkezeti tollrajzok Pap Ernő kiváló grafikus lelkiismeretes munkájának a bizonyítékai.