Pécs [Várostörténeti atlasz]

Pécs több mint két évezredes története folyamán rendkívül sokat változott a város területi kiterjedése és ennek nyomán az itt élők térhasználata, mindez pedig jelentős topográfiai súlypont-áthelyeződésekhez vezetett az egyes korszakokban. Ezek közül minden bizonnyal az egyik legszembetűnőbb jelenség a római kori Sopianae és a középkori Quinqueecclesiae térszervezése közötti eltérés: az antik település lakott területén kívül létrejött ókeresztény temető, azaz a necropolis ugyanis a középkor egyik legfontosabb centrumává, a püspökség központjává vált. A középkor folyamán kialakult, a 15. század elején pedig fallal övezett település a mai napig a város meghatározó része. A török hódoltság idején a külvárosok bővültek, majd az újkori, különösen a 19. század második felében kitapintható iparosodás, s az általa generált népességnövekedés erősítette e folyamatot. A 20. században a városhoz csatolt környező falvak tovább gyarapították Pécs területi kiterjedését. Jelen munka – amely szervesen illeszkedik az Európai városok történeti atlasza nemzetközi programhoz, s a Magyar Várostörténeti Atlasz sorozat 8. köteteként lát napvilágot – célkitűzése, hogy bemutassa Pécs topográfiai fejlődését a város területén kimutatható első településnyomoktól kezdődően napjainkig. E tekintetben vállalkozásunk hiánypótló, ugyanis korábban hasonló áttekintés nem született. A kutatás tíz évvel ezelőtt vette kezdetét, s első eredményeinket 2012 októberében a Pécs város topográfiája a kezdetektől a 20. század elejéig címmel megrendezett konferencián mutattuk be. Az atlaszhoz szükséges alapkutatásokat az OTKA K 81568. számú kutatási programja támogatásával végeztük.