Paraszti hagyomány és kényszermodernizáció

Több évtizedes a törekvés Magyarországon a néprajzi változásvizsgálatra és jelen-vizsgálatra: a paraszti/népi hagyományokból kivezető utak feltérképezésére, a különböző társadalmi csoportok hagyomány-tagadó, egyszersmind újmódi hagyományokat építgető attitűdjének értelmezésére.
Érdemes lenne egyszer tüzetesen elemezni, hogy milyen elméleti megfontolások és késztetések-kényszerek húzódtak s húzódnak meg a félmúlt és a jelen néprajzi szemléletű birtokba vétele napjainkban mind erőteljesebb kísérleteinek a hátterében. A néprajz tárgya és a múló idő sajátos viszonya persze felettébb nehézzé teszi az ilyen szándékú elemzést! Azért teszi nehézzé, mert az etnográfusok/folkloristák, miközben a 19. századból megörökölt kérdésekre kerestek válaszokat, a napról-napra alakuló-változó paraszti/utó-paraszti/már-nem-paraszti mindennapokkal szembesültek. S ha kellően következetesek voltak észleleteik rögzítésében az 1950-es, az 1960-as, az 1970-es években, jóllehet programszerűen nem ezt vállalták, mégiscsak „változásvizsgálatot” végeztek. Fogas kérdés, hogy ezeket az „akaratlan” változásvizsgálatokat vajon figyelembe lehet-e, figyelembe kell-e vennie a „jelenvizsgálat” logikai előzményeként egy majdani elemzésnek?
Az ebbe a kötetbe összegyűjtött, az elmúlt 10–15 évben írt dolgozataim (és előadásaim) az igenlő válasz mellett szeretnének érvelni! A paraszti létformából, a népi kultúrából kivezető út: a hagyomány és újítás szükségszerű találkozása korunkbeli jellemzőinek, valamint társadalomtörténeti következményeinek, az akart/igényelt vagy csak kényszerűségből tudomásul vett modernizációs kihívásoknak s az azokra adott paraszti/utó-paraszti válaszoknak eltökélt keresése volt a meghatározó szólama ezeknek az egykori kutatási beszámolóknak és töprengő elemzéseknek. Ezek a letagadhatatlanul „változásvizsgálati” programmal végzett adatfelvételek és -értelmezések azonban következetesen vállalták azt a kutatástörténeti örökséget, melyet a nemzeti keretek között kiformálódott magyar etnográfia elmélete és módszere jelentett és jelent. Vagyis őrizkedtem attól, hogy szociológiai elméleteket és módszereket valamelyest átértelmezve, de mégiscsak „szolgai” módon adaptáljam a néprajzi változásvizsgálatra/jelenvizsgálatra.