Pacatus dicsőítő beszéde Theodosius császárhoz

„Ugyanis ​azok vágynak mohón az uralkodásra, akik a törvényektől mentes életben lelik örömüket, akikben az ártatlanok megölésére áhítozó kegyetlenség, a mások tulajdonának elrablását célzó kapzsiság és a becsület bemocskolására törekvő kéjvágy jogot és büntetlenséget kíván. Neked mit számított, hogy császárrá neveztek ki, mikor császárként is magánember maradtál?… De ugyanaz vagy, aki voltál, és csak annyit engedsz meg magadnak, amennyit a törvények is megengednek. A legfőbb hatalomban a jótettek gyakorlására való sokféle lehetőséget, és nem a bűnözésre való szabadságot látod.”

(Pacatus, 12.)

A kötetben közölt forrás fontos adalék I. (Nagy) Theodosius császárnak, a késő római kori vallás- és barbárpolitika meghatározó uralkodójának korához. A szerző, a gall származású Pacatus kiemelkedő tehetségű költő és szónok, 389 nyarán Rómában mondta el beszédét. A panegyricus nemcsak jelentős kortörténeti forrás, hanem bemutatja azt is, hogy milyen erényekkel kell rendelkeznie az alkalmas és jó uralkodónak. Pacatus dicsőítő beszéde először jelenik meg magyar nyelven teljes terjedelemben.

Székely Melinda ókortörténész, a Szegedi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékének vezetője. Kutatási területe a császárkori Római Birodalom társadalom-, gazdaság- és kultúrtörténete.