Országgyűlési választások Magyarországon 1848–1990

1848-ban a pozsonyi országgyűlés feloszlatásával – a forradalmi események következtében – a feudális jellegű, rendi képviselet alapján összehívott országgyűlések kora lejárt. A forradalom és szabadságharc később bekövetkező bukása ellenére új korszak vette kezdetét, amelyben a polgári intézményrendszer vált jellemzővé.
Az 1848. április 11-én szentesített törvények két cikkelye foglalkozik az országgyűlési képviselő-választásokkal. Az 1848. IV tc. 3 éves ciklusokat állapít meg, az országgyűlés székhelyét Pestre helyezi és kötelezővé teszi az évenkénti ülés összehívását. Az V. tc. már címében is jelzi, hogy népképviselet és nem rendiség alapján választanak. A törvény megtöri a választójog nemesi monopóliumát, mert kiterjeszti azt a 20. évét betöltött közrendű polgárok nagy hányadára. Választható volt – nyílt szavazással – minden 24 éven felüli választó, a mandátumok számát 377-ben állapították meg. Magyarország első polgári választójogi törvénye a lakosságnak kb. 7%-át juttatta választójoghoz.

(Részlet a kötetből)