„Nekünk nincsenek gyarmataink és hódítási szándékaink”

Birodalom, gyarmat, gyarmatosítás. Három fogalom, amely a magyar történelem vonatkozásában idegenül, ellenségesen hangzik. A birodalom az elnyomás, a függés, a kizsákmányolás képeit idézi fel. A gyarmatosítás, a gyarmat, a gyarmati lét a szabad nemzeti fejlődés erőszakos, külső korlátozását. A birodalom azonban korántsem volt mindig azonos a nemzeti érdekek elnyomásával. A birodalom az olyan erős és szervezett politikai elittel rendelkező nemzetek számára, mint amilyen a magyar is volt a 19. század második felében, az érdekérvényesítés egészen új lehetőségeit biztosította. Ilyen új lehetőség volt többek között a kor gyarmatosítási folyamataiban való részvétel – bármilyen formában is történt ez.
A hazai történetírás művelői, akik a hosszú 19. század történelmi kérdéseit boncolgatják, gyakran találkoznak korszakuk publikálatlan és publikált forrásaiban a birodalom, gyarmat és gyarmatosítás kifejezéseivel. Ezen fogalmak kontextusának elemzésére azonban napjainkig csak szerény mértékben került sor, mivel a hagyományosan Közép-Európa-centrikus kérdésfelvetéseink fő sodorvonalaiba nem illett bele ezeknek a fogalmaknak a vizsgálata. Az utóbbi évtizedben azonban Kelet-Európa történetírásait is elérték a new imperial history szemléletének, fogalmainak és módszertanának hatásai. Elérkezett az idő, hogy az új megközelítés segítségével a magyar állam és nemzet történelmének vizsgálatát új perspektívákkal, új kérdésekkel bővítsük.