Nagyszombati testamentumok a XVI–XVII. századból

NAGYSZOMBATI POLGÁROK A XVI–XVII. SZÁZADBAN... Fekvése kevésbé, erődítményei jobban védik Falai alatt az azonos nevű kis folyó [Tirnavia] hatalmas halastavat alkot, majd ebből ismét tovafolyva Vízkelet közelében vegyül a Dunába. A várost magyarok, németek, csehek lakják árukban és közszükségleti cikkekben bővelkedik Oláh Miklós: Hungária (1536) Nagyszombat szabad királyi városnak a magyarországi városfejlődésben és a XVI–XVII. századi távolsági kereskedelemben betöltött jelentős szerepe az utóbbi évtizedek kutatásai alapján egyre árnyaltabban bontakozik ki. A város fennmaradt – napjainkig csupán részben feldolgozott - gazdag levéltári anyagában önálló egységet alkot a testamentumok sorozata. A XVI. századtól tucatszámra fennmaradt végrendeletek döntő többségét a magyar nyelvűek alkotják. A korai latin, illetve német példányokat egyre inkább felváltva, mintegy a városnak a török hódoltságból meginduló beköltözés következtében átalakuló etnikai összetételét is tükrözve, egyre szaporodnak a magyar nyelven írásban foglaltak. Forrásértékük éppen abban rejlik, hogy a város távolsági kereskedelemben vezető szerepet betöltő vagyonos kalmár rétege részben e délről betelepült, magyar ajkú városlakók közül kerül ki. Más fennmaradt adatok révén többük életpályája, kereskedelmi tevékenysége vázolható. A majd kétszáz évet átfogó korszak mintegy 90 magyar nyelvű testamentuma Nagyszombat társadalmi keresztmetszetének, a magyarországi gazdasági és társadalmi fejlődésben elfoglalt helyének pontosabb megfogalmazására nyújt lehetőséget: kereskedők, városi tisztségviselők, kézművesek bukkannak fel közöttük, felvillan életpályájuk, társadalmi és gazdasági kapcsolatrendszerük. Ugyanakkor a bőségesen felsorolt tárgyi környezet (lakás, ruházat, kalmáráru, ötvöstárgyak, kézművesszerszámok, gazdasági eszközök, egyéb ingóságok) révén a művelődéstörténeti kutatások, tárgyi és anyagi kultúra szempontjából is eddig ismeretlen forrásokat tárnak elénk. Egyaránt gazdagítják a Nagyszombat kultúrájáról, jogéletéről vagy éppen iparművészeti szintjét tekintve is figyelmet érdemlő kézművesiparáról alkotott képet. Segítségükkel lemérhető a város társadalmi rétegződése, a gazdálkodás alapjaiban bekövetkező változások, az írásbeliség térhódítása.Az 1238-ban IV. Bélától városi privilégiumokat elnyert Nagyszombat kezdeti hospes településből vásárhellyé, majd a középkor folyamán, az egyik fontos kereskedelmi út mentén a távolsági kereskedelembe bekapcsolódó várossá vált. A XV. századra a jogszokásaikban, bírói fennhatóságuk alapján elkülönülő tárnoki – szabad királyi városok közé emelkedett. A város településszerkezete a XV. századra lényegében kialakult, a XIV. század elején megtelepült koldulórendek és a felépülő templomok (Szt. Miklós plébánia, ferencesek Szt. Jakab és domonkosok Szt. János egyháza, klarisszák, ispotály) a későbbi századok folyamán is fennmaradtak, újabbakkal gyarapodtak és a kegyes adományok révén a testamentumokban is rendszeresen említésre kerülnek.