„Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága...”

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hagyatékában külön értéket képviselnek a kortárs naplók, visszaemlékezések azáltal, hogy a történelem közszereplőinek egyéni tapasztalatait, gondolatait, vélekedéseit őrzik. Sajnos a fellelt kéziratok egy parányi része kerülhet csak kiadásra, a könyvtárnyi anyagból pedig igen nehéz a válogatás. A Néprajzi Múzeum forrásközlő vállalkozása arra törekszik, hogy a történelemélményt szólaltassa meg. A vallomásos történetek közreadása hozzásegít a XIX. század és benne 1848/49 teljesebb képének megismeréséhez és megrajzolásához, emellett a közölt dokumentumok – mint kútfők, kortörténeti források – sokféle más feldolgozási lehetőséget is kínálnak a korral foglalkozó kutatóknak, hiszen a XIX. század egészéről és az élet minden szeletéről van mondanivalójuk. 1848 célkitűzései és tanulságai bizonyos tekintetben ma is időszerűek, s ezért időszerű e történeti örökség megidézése. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc százötven éves évfordulója jó alkalmat kínál a negyvennyolcas hagyaték újbóli számbavételére.
Negyvennyolcas idők című forráskiadványunk második kötetében két kunsági földműves és két dél-dunántúli nemesi származású, jogász képzettségű „értelmiségi” szerző írásai szólalnak meg: Székely István fülöpszállási pusztabíró verses krónikája, Végh Bálint kisújszállási gazda verses „életirata”, Noszlopy Antal, a somogyi kormánybiztos Noszlopy Gáspár testvérének „önéletrajza” – tulajdonképpen az 1849 áprilisától Világosig tartó időszak somogyi eseményeinek igaz története –, és végül Balogh Gábor ügyvéd, gazdálkodó szép visszaemlékezése honvéd emlékeire.

(Részlet a kötet bevezetéséből)