Mezővárosi plébániatemplomok középkori városmentes tájakon

Az utóbbi évtizedek európai középkori várostörténet-kutatásában kiemelt szerepet kapott az ún. központi helyek témája, ezen belül is gazdaságszervező szerepük elemzése. Jelen monográfia ennek egy nagyon fontos aspektusát vizsgálja a mezővárosi plébániatemplomok kapcsán. A kutatás tárgya a középkori Magyar Királyság két olyan, földrajzilag is jelentős mértékben eltérő területe – a Dél-Dunántúl és Északkelet-Magyarország –, ahol a hagyományos értelemben vett (királyi) városok hiányoztak, így ezek szerepét a mezővárosok vették át.

A bőséges illusztrációs anyaggal ellátott kötet többek közt kitér a mezővárosi plébániatemplomok és az egyházszervezet viszonyára, továbbá a plébániaegyházakban szolgáló egyházi személyek (plébánosok, káplánok, presbiterek, esperesek, alesperesek), az oltárok és kápolnák, az iskolák, az ispotályok és a patrocíniumok témáira is. Elemzi az egyes plébániatemplomok építéstörténetét, amelynek során az írott források mellett a régészeti és falkutatási eredmények felhasználására is sor került. Az összehasonlító elemzés eredményeként sikerült rámutatni a 15. századi át- vagy újjáépítés kérdésének fontosságára, illetve a plébániatemplomok és a gótika kapcsolatára.