Magyarország világi archontológiája 1301–1457. II.

A mű fő célja, hogy segédkönyvül szolgáljon a politikai történet és a politikai elit tanulmányozásához. Az archontológia a nálunk ma is érvényes tankönyvi meghatározás szerint „a történettudománynak az az ágazata, mely a tisztség- és hivatalviselőkkel foglalkozik. Helye a történeti segédtudományok sorában a kormányzat- és igazgatástörténet mellett van. Határterületei a hivataltörténet és a kronológia. Kapcsolódik a genealógiához, a történeti statisztikához, a szorosan vett társadalomtörténethez, a történeti szociológiához.” Ezt mindenekelőtt azzal kell kiegészíteni, hogy a speciális forrásadottságokkal rendelkező Magyarországon az archontológia kezdetben elsősorban a politikai történethez kapcsolódott. Az alaposabb archontológiai kutatásokat – amelyek a 13–14. századot illetően főleg Wertner Mór nevéhez fűződnek – az motiválta, hogy nélkülük egyszerűen nem lehetett megírni Magyarország történetét. Közismert tény, hogy már Pauler Gyula a 13. századi oklevelek archontológiai adataiból vázolta fel – és másból nem is igen tudta volna – az utolsó Árpádok korának bonyolult belpolitikai folyamatait, majd mintegy az ő példájára Hóman Bálint szintén a tisztségviselők változásaiból próbálta megrajzolni az Anjou- és Zsigmond-kor belpolitikai fejleményeit. Jóval később magam is ugyancsak a Zsigmond-kor példáján próbáltam bemutatni, hogy egy szélesebb körű archontológiai vizsgálódás alapján, amelyben az ispáni és várnagyi tisztségek kutatása is helyet kap, hogyan rekonstruálható egy korszak belpolitikai eseménytörténete.