Magyar–francia kapcsolatok 1945–1990. Források

Az utóbbi évek örvendetes fejleménye, hogy a magyar–francia kapcsolatok 1945 és 1990 közti időszakának tanulmányozásához immár igen jelentős és egyre bővülő szakirodalom áll rendelkezésünkre. Kezdetben a legtöbb publikáció az 1956-os magyar forradalom franciaországi vonatkozásait érintette. Az erről szóló korábbi művek túlnyomó többsége a francia baloldal, elsősorban a kommunista értelmiség reakcióját mutatta be, ami bizonyára a Francia Kommunista Párt korabeli szellemi túlsúlyával magyarázható. A munkák egy másik csoportja a sajtót elemzi. Stéphan Dufoix, aki doktori disszertációjában a Közép-Európából Franciaországba irányuló, 1945 utáni bevándorlás (és a bevándorlók) történetét dolgozta fel, az 1956-os magyar menekültügy, valamint az ekkor alakult emigráns szervezetek vizsgálatához levéltári forrásokat is felhasznált. A magyar történészek közül elsőként Litván György gyűjtött dokumentumokat Franciaországban a tárgyra vonatkozóan a Külügyminisztérium és a Francia Kommunista Párt levéltárában, melyek tartalmát röviden ismertette. Garadnai Zoltánnak a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában és a francia Külügyminisztérium Levéltárában végzett kutatásai rávilágítottak a szóban forgó korszak francia–magyar diplomáciai kapcsolatainak egyes összefüggéseire is. Jómagam francia, magyar és belga külügyi anyagra, valamint a NATO Nemzetközi Titkárságának egykor titkos dokumentumaira alapozva készítettem doktori disszertációmat a francia diplomáciának a magyar forradalom kapcsán tanúsított magatartásáról.

(Részlet a könyvből)