Magyar–amerikai kapcsolatok, 1945–1989. Források

Az 1989-ben felgyorsult politikai rendszerváltás harcaiban az 1989 előtti történések mindegyre aktuális érvelésekben jelennek meg. Ilyen helyzetben a történettudományra nagy felelősség hárul: a társadalmi józanság, sőt a kijózanítás szerepe vár rá. Mert szükség van mértékadó állásfoglalásokra, tényeken alapuló múltszemléletre. Keresni kell ugyanis a választ, hogy honnan jöttünk, de arra is, hová jutottunk. Látni kell, hogy egész 1945–1990 közötti történelmünket, a korszak szereplőinek mozgásterét a szovjet megszállás és a szovjet zóna politikai rendszerének jelenléte, ténye határozta meg. És látni kell, hogy a megszállás megszűnte, a politikai rendszerváltás után milyen rendszerre váltottunk, és milyen életkereteket alakítottunk ki magunknak egy másik világrendszerben. Társadalmi felelőssége az adófizetők pénzén fönntartott kutatóintézeteknek, hogy a hektikus, napi politikai ütközésekben a józansághoz alapot szolgáltató adatszerűséggel szóljanak a mába húzódó történelmünkről. Az MTA Történettudományi Intézete a fentebbi megfontolásokból sorozatot indít Magyarország és a magyarság második világháború utáni történelmének tárgyköréből. A sorozatnak két osztálya van: A) Forráskiadványok; B) Adattárak. E kötetek bemutatják a szovjet megszálláson belül nyílott különböző irányú mozgástereket, a magyar állam kulturális politikai önállóságának korlátozását, illetve önállósulásának (vagy az önállósulás hiányának) történelmét. Tárgyuk az államok között kialakult tényleges politikai, gazdasági, kulturális és ezek függvényében az emberi-individuális kapcsolatok teljessége.

(Részlet Glatz Ferenc sorozatbevezetőjéből)