Lengyelek menedéke, Magyarország (1939–1945). Válogatás

Amikor lábunk újra hazánk szent földjére lép, közülünk sokan visszanéznek majd a vendégszerető magyar földre, amely oly szeretettel fogadott be bennünket és táplált annyi éven át.
Akkor majd megértjük, hogy nem idegen föld volt ez, hanem a mi hű barátaink földje, akik a rossz és nehéz órákban sem tagadtak meg bennünket, de méltón ehhez a nemes nemzethez teljes bátorsággal segítettek átélnünk lelki és fizikai számkivetettségünk legnehezebb időszakát. A nemzet minden rétege, nagyok és kicsinyek igaz barátainknak bizonyultak balsorsunkban. Sok szívbéli jó barátra találtunk itt, nem is gondoltuk volna, hogy ilyen sokan vannak – gyakran távoli falvak egyszerű emberei, papok, orvosok, hivatalnokok, parasztok és munkások. Mintha a mi közös ügyünk ismeretlen katonái lettek volna – szürke hétköznapi emberek, akik azonban soha nem inogtak meg és soha sajnálták tőlünk szívük melegét.
Hálánk ez iránt a nemzet iránt legyen a két nemzet barátságának legszebb emlékműve.

HENRYK SŁAWIK

Ez alatt a négy év alatt Magyarország egyfajta második hazámmá vált számomra. Sok szép és boldog, valamint sok szomorú pillanatot éltem itt át. Azonban őszintén be kell vallanom, hogy megszerettem a magyarokat és Magyarországot, és nem szomszédos országnak tekintem őket, hanem két testvéri nemzetnek, mely máshonnan származik ugyan, de testvéri szeretetük közös. Folyton olyan időkről álmodom, amikor nem lesz köztünk sem határ, sem útlevél, a „magyar-lengyel” kifejezés pedig „Isten és a nép dicsőségére dolgozó emberré” változik.

MAGYARORSZÁGRA MENEKÜLT LENGYEL DIÁKLÁNY VALLOMÁSA