„Kövesd példájokat vitéz eleidnek…”

A 18–19. század fordulójának legtöbbet vitatott és legellentmondásosabb történelmi eseményei a francia háborúk idején négy íz­ben is fegyverbe szólított magyar nemesi fel­kelések voltak. A meghirdetett négy inszur­rekció során több mint százezer inszurgens kapott katonai kiképzést és fogott fegyvert Bonaparte Napóleon seregei ellen. Beveté­sükre azonban csak egyszer, az 1809-es had­járat alkalmával került sor.
A mű szerzője arra törekszik, hogy az inszur­rekciós eseményeket egy újszerű, helytör­té­neti nézőpontba helyezze. Ismerteti a napó­leoni háborúk nemesi felkeléseinek nemzet­közi és országos előzményeit, katonai és poli­tikai hátterét, s egyúttal részletesen be­mu­tatja azokat a helyi erőfeszítéseket, amelyek­kel Fejér vármegye és Székesfehérvár szabad királyi városa az inszurrekciók sikeres meg­szervezéséhez hozzájárult. Ezáltal az or­szá­gos köztörténet he­lyi, lokális megvalósulását tárja a téma iránt érdeklődő olvasók elé.
A kötet szerzője, a Kodolányi János Főiskola főiskolai tanára több mint két évtizede ku­tatja a napóleoni háborúk korának inszur­rekcióit. Munkájában összegzi eddigi kutatá­sainak az eredményeit, bemutatja, és egyút­tal összeveti a levéltári forrásokat a korszak­ra vonatkozó régebbi és legújabb szakiroda­lommal. Célja, hogy a magyar nemesi felke­lések történetének előítéletektől mentes, ob­jektív bemutatásával az inszurrekció végleg elfoglalhassa az őt megillető helyet a magyar közgondolkodásban.