Kerülőutakon

Hogyan és miért válhatott a 20. században az osztrák–magyar határ a Nyugat kapujává? Miként formálta át a határ két oldalán élők életét a hatalom egyre fokozódó ellenőrző tevékenysége és a határ átjárhatóságának csökkenése? Eközben milyen határokat átívelő, transznacionális összefonódásokat és kölcsönhatásokat sikerült az osztrák és magyar társadalomnak megőrizni, esetleg feléleszteni a Kelet és Nyugat – hermetikusan lezártnak vélt – határán? Milyen kiskapukra, kerülő- vagy menekülőutakra lelt a helyi lakosság a határon túli, regionális kapcsolatok biztosítása érdekében? Milyen sors várt a határ két oldalán élő nyelvi-etnikai kisebbségekre?

Tanulmánykötetünk a fenti kérdéseket is megválaszolva bemutatja az osztrák–magyar határ 20. századi történetét, illetve emlékezetét. Célunk a hagyományos narratívák felülvizsgálata és új nézőpontokkal való bővítése, mintegy a téma tudományos vitára bocsátása. Vizsgálódásunk – a határ(on)lét nézőpontjából kiindulva – a hétköznapi élet és a hatalom viszonyára fókuszál, amivel árnyalhatjuk a „mindent elválasztó” határ nemzetállami szinten túlhangsúlyozott képzetét. Az esettanulmányok arra a tényre irányítják a figyelmet, hogy a társadalom – lehetőségeihez mérten – törekszik a mindenkori állami hatalomkiterjesztéssel szemben államhatáron túli erőforrásokra is támaszkodni és a határ túloldalával kapcsolatokat ápolni.