Káptalanok a Drávántúlon

A kötetünk a középkori Magyar Királyság négy olyan egyházi testületének adattárát tartalmazza, amelyek a Dráva folyón túl feküdtek: sorrendben a boszniai, kői és szenternyei székeskáptalanok, valamint a pozsegai társaskáptalan forrásokkal adatolható méltóság- és tisztségviselőit, illetve egyszerű kanonokjait, kápolna- és oltárigazgatóit, karbeli klerikusait. A három említett székeskáptalannal először Emerik Gašić pap-történész foglalkozott a szerémi és a boszniai püspökség történetét feldolgozó, 1944-ben Eszéken megjelent latin nyelvű kötetében. Összefoglaló munkájának apropóját az adta, hogy a királyi Jugoszlávia felbomlását követően mind Bosznia-Hercegovina, mind a Szerémség az usztasa Független Horvát Állam kötelékébe került, és a jelentős muszlim, illetve ortodox kisebbség ellenében fontos volt hangsúlyozni a katolikus jelenlét folytonosságát a nevezett területeken (ráadásul az ókeresztény-antik gyökerektől kezdve). Kétségtelen, hogy a szerző igyekezett forrásokkal alátámasztani érveit, forráskritikát viszont csak a legritkább esetekben gyakorolt (a káptalanok vizsgálatakor például csak elvétve találkozunk pontosan eltalált adatokkal) – mindezek ellenére a két egyházmegye történetével foglalkozó magyar és délszláv szakirodalom kiindulási pontként kezelte. Fél évszázaddal később, 1995-ben megjelent tanulmányában Ante Gulin részletesen vizsgálta boszniai püspökség 13. századi történetének eseményeit, majd hosszasan taglalta a boszniai káptalan hiteleshelyi munkáját a 14. században, ezek mellett kitért az általuk lebonyolított határjárásokra, illetve a káptalan pecsétjére. Ugyancsak a boszniai káptalan hiteleshelyi tevékenységével foglalkozott Tóth Ildikó, ő táblázatokkal alátámasztva vázolta fel a boszniai káptalan hiteleshelyi hatókörét és annak változásait a 14. század közepéig. Mindezek mellett publikálta a boszniai káptalan akkor még kiadatlan okleveleit az 1353. évvel bezárólag. A szerémi püspökség két székeskáptalani testületének 1353-ig terjedő archontológiája 2011-ben jelent meg, ez azonban számos ponton javításra, bővítésre szorult. A pozsegai társaskáptalanra vonatkozó adatokat az 1352. évvel bezárólag Koszta László gyűjtötte össze, az intézményről szóló munkájában részletesen kitért az alapítás idejére és okaira is. Az 1387–1437 közötti időszakban a három székeskáptalan és a társaskáptalan élén álló prépostok archontológiája pedig 2013- ban jelent meg. Összeségében elmondható, hogy a három székes- és egy társaskáptalanban az alapításuktól megszűnésükig javadalommal rendelkező kanonokok neveit tartalmazó munka napjainkig nem született. A jelen adattárban, amely ugyan igényt tart a teljességre, ám műfajánál fogva az idő előrehaladtával biztosan bővíthető lesz még, a boszniai, a kői és szenternyei, illetve a pozsegai káptalan tagjait sorolja fel és azonosítja az archontológia készítés szabályai szerint.