Iskolaépítészet Magyarországon – Örökség és megújulás

Kötetünk folytatása a 2017-ben megjelent A tanulás helyei: iskolaépítészet című munkának. Akkor elsősorban a kortárs külföldi példák kerültek bemutatásra, míg most a hazai eredményekre koncentráltunk. Szerkesztőként továbbra is valljuk, hogy az iskolaépítészet nem csupán színpada az oktatási és nevelési munkának, de alakítója is. Ezért különösen fontos, hogy tisztában legyünk a tanító tér fogalmával, történetével és jelenbeli kihívásaival.A könyv első része hiánypótló áttekintést ad a hazai iskolaépítészet történetéről. Olvashatunk tanulmányt Vác barokk iskoláiról, a 19. században kialakuló hagyományos nevelési terek értelmezéséről, a századforduló méltán csodált budapesti építkezéseiről, a tanyasi iskolaprogramról, a háború utáni modernitás csúcsteljesítményeiről és a 20. század második felében újdonságot jelentő nevelési központokról. A második rész a 21. század útkereséséről szól. Kortárs építészek mutatják be terveiket és dilemmáikat, azt az alkotási folyamatot, amely az első vázlattól a közösségi tervezési alkalmakon át vezet a kész épületig; sőt, azon túl is, az elkészült épület használhatóságának vizsgálatáig. A könyvet elsősorban pedagógusoknak, oktatási szakembereknek, építészeknek, illetve társadalomtörténészeknek, művelődéstörténészeknek ajánljuk, de bárki haszonnal forgathatja, akit érdekel az iskola téri világa.