In medio regni Hungariae

A ​kötet címe Árpád-kori eredetű, de a késő középkorig használt latin terminussal (medium regni) Magyarország központi, Székesfehérvár, Buda, Esztergom és Visegrád által fémjelzett régiójára utal. A terület súlypontja a 13. századra Óbuda, illetve a pesti Várhegyen alapított új Buda felé tolódott, úgy, hogy az „ország közepe” a maga élesen nem körvonalazható határaival kelet felé valamelyest átlépte a Duna vonalát is. E központi területről a régészet, a történettudomány és a művészettörténet új eredményei nyomán egyre részletesebb összkép bontakozik ki, amit a könyv a maga összetett voltában igyekszik tükrözni. A tanulmányok a medium regni országos jelentőségű egyházi intézményei, királyi rezidenciái és az „udvari művészet” problémái mellett kitérnek az alkalmazott kőanyag, technika és a belső felszerelés kérdéseire, a közigazgatásra és a birtoktörténetre, valamint a várak, a városi és a falusias települések sajátos vonásaira is. A középkori királyi székvárosok kialakulása a modern állam megszületése szempontjából is alapvető jelentőségű folyamat volt, ezért a munka röviden érinti a középkort lezáró, annak emlékeit elpusztító vagy átalakító török kort is, hogy bizonyos települések központi szerepének kora újkori továbbélése jobban kirajzolódjék.