Hudūd al-cālam. A világ határai Kelettől Nyugatig

A Hudūd al-cālam [A világ határai] című, perzsa nyelvű föld rajzi munkát 982–983-ban vetette papírra ismeretlen szerzője a mai Észak-Afganisztán területén. A mű az akkor ismert lakott világot főleg írott források alapján mutatja be, ezért értesülései nem mindig naprakészek, és az egész 10. századot felölelik. A mű legkidolgozottabb részét az iráni és a közép-ázsiai területeket bemutató fejezetek alkotják, a szerző figyelmének a közép pontjában pedig a gazdasági és a kereskedelmi viszonyok álltak. A munka legnagyobb értéke számunkra az, hogy rendszerezett és viszonylag részletes információkat közöl a sztyepperégióról és Kelet-Európáról. Itt tűnik fel a magyarok egyik – vélhetően kele ten maradt – csoportja, ezért a mű a magyar őstörténetírás szem pontjából különösen fontos. A szöveg megértését számtalan lábjegyzet teszi könnyebbé, a kísérőtanulmányok pedig bemutatják a mű egyetlen megmaradt kéziratát, kutatásának történetét és keletkezésének körülményeit, a 8–10. századi közép-ázsiai muszlim világot is. A műhöz eredetileg egy térkép is tartozott, amely azonban nem maradt fenn. A szerző módszeres leírásainak és a korabeli térképészetnek az ismeretében azonban a mű földrajzi képe jól rekonstruálható, s még a térkép „újrarajzolása” is megkísérelhető.