Határok fölött

2014-ben volt a költő és hadvezér Zrínyi Miklós (1620–1664) halálának 350. évfordulója, amelyet némiképp elhalványítottak az I. világháború kitörése centenáriumának megemlékezései. A róla szóló emlékkönyv azért kapta a Határok fölött címet, mert sorsában jelképi erejű szerepet kapott a határ, a határok átjárása, hiszen ő a horvát és a magyar történelemnek is kiemelkedő személyisége; pályája a professziók határátlépéseit is megtestesíti, hiszen egyszerre politikus, katona és költő volt; alakjának kutatása is interdiszciplináris módszereket igényel. A hagyományos értelmezői keretek vele kapcsolatos lebontása a történettudományban kezdődött meg, az eszmetörténeti vizsgálódások kimutatták, hogy Zrínyi a Szent István-i állam föderalizálásán gondolkodott, híve volt a rendiség megújításának és a politikai alapú vallási toleranciának, nem beszélve az akkori modern hadtudományban való jártasságáról. A történettudomány mellett a művelődés-, a könyv- és könyvtártörténet, az irodalomtudomány is korszerű módszerekkel szolgál a költő és hadvezér munkásságának tanulmányozásához. Összességében a Zrínyi-pályakép jól mutatja a 21. század eleji tudományosság paradigmaváltásait és a történeti identitások határátlépéseit. A tanulmánygyűjtemény hat fejezetének 31 dolgozata valóban teljességre törő képet ad Zrínyi életéről és művéről. Az első fejezet (Paradigmák) három írása interdiszciplináris vizsgálódásokra mutat példát, kimutatva Zrínyi nemzeti és professzió szerinti identitásait, földerítvén műveltségének forrásait, azaz egykori olvasmányait, valamint működésének földrajzi kereteit.