Hajdú-Bihar megye 10–11. századi sírleletei. I–II.

Az Alföld keleti szélén elhelyezkedő Hajdú-Bihar megye a 10–11. századi magyar régészeti leletanyag szempontjából kiemelkedő gazdagságú terület. A gazdagsága elüt ugyan a Felső-Tisza-vidék főként kisebb sírszámú temetőiétől, hiszen itt nemcsak a több száz síros középrétegbeli temetők, hanem még a köznépi sírmezők is a szokásosnál jóval változatosabb hagyatékot tartalmaztak. Nem volt véletlen tehát, hogy a megyében folyamatos volt a régészeti megfigyelés, s ez olyan hatalmas emlékanyagot eredményezett, hogy a közreadása szétfeszítette volna egy megyei kötet kereteit. Kapóra jött tehát azon természetes munkamegosztás, hogy a korábbi feltárások és a saját ásatásai közlését Mesterházy Károly vállalta magára – hisszük, hogy ez lesz a megyei következő kötet s a továbbiakban bizonyára remélhető lesz, hogy Fodor István is jelentkezik a maga kutatásainak bemutatásával, Kovács László pedig a Dienes István által megkezdett magyarhomorog-kónyadombi temető monográfiájával. Mindaz viszont, ami a felsoroltakon kívül még a megyében napvilágot látott, az M. Nepper Ibolya irányításával történt, s az eredményes ásató régész a jelen kötetben arra vállalkozott, hogy a teljes leletanyagát a szakmai nyilvánosság elé bocsátja. M. Nepper Ibolya elhatározása azért különösen tiszteletreméltó, mert – amint az a kötetből világosan megmutatkozik – a feldolgozással még nem ért el az egyes lelőhelyek részletes kiértékeléséig, de a közreadással nemcsak a maga számára könnyítette meg e munka tervezett részeinek elvégzését, hanem késedelem nélkül kínálta fel a lehetőséget minden kollégája számára. Reméljük, hogy a tizenhét lelőhely ezernél is több temetkezésének hozzáférhetővé tett anyagát bemutató kötet olvasói nemcsak a sejthető hiányosságokra hívják majd fel a figyelmet, hanem közös erőfeszítéseket tesznek a minél aprólékosabb értékelésre is, amelyek első, a régészeti-történeti feldolgozást támogató lépéseit Lóki József a megye történeti földrajzának bemutatásával, Hüse Lajos és Szathmáry László a 10–11. századi népesség demográfiai profiljának felvázolásával, Vörös István pedig az állatcsontleletek feldolgozásával már meg is tette. Miután M. Nepper Ibolya a több mint negyed százados feltárásainak terepmunkái között előrelátó rajzoltatással készült a majdani közlésre, az általa összeállított táblák rendszere, valamint a csontvázrajzok önálló kezelése végül is elütött a szerkesztők újabban kidolgozott elvárásaitól, de a jószerint készen kapott illusztrációk átigazítására, illetve a táblarajzok és a sírleírások sorszámaival való egyeztetésre idő- és pénzhiány miatt nem kerülhetett sor. Bíztunk azonban az olvasók szakértelmében, hogy a szöveget és a képeket különösebb nehézségek nélkül sikerül egyeztetniök. Ugyancsak a pénzhiány és az elszámolás adminisztratív kényszere volt az oka annak, hogy a táblakötetet a szövegkötet elkészülte előtt, talán nem a legalkalmasabb minőségű, de a számunkra elérhető árú papíron ki kellett nyomtatnunk, ez a kettősség is bizonyos hibák forrásává vált. Mindezek ellenére reméljük, hogy a gazdag kötetet kevesebb fanyalgással és sokkalta több örömmel veszi majd kézbe az olvasó, s a szerzőkkel együtt reméljük, hogy állandóan használt kézikönyvet adtunk a kollégák kezébe.