Ha vége lesz a szenvedésnek

Gyenes Sándor 1922-ben született Kecskeméten. Felsőkereskedelmi iskolában érettségizett, azt követően a Magyar Általános Hitelbank helyi fiókjában kezdett el dolgozni. 1943. októberben behívták katonának. Tartalékos tüzértiszti iskolát végzett, 1944. áprilistól augusztusig Ukrajnában frontszolgálatot teljesített, majd részt vett a magyarországi harcokban. 1945. április elején szovjet hadifogságba esett, s több mint három évig a Krím félszigeten raboskodott. 1948 augusztusában tért haza, s tisztviselőként helyezkedett el. 1963-ban okleveles könyvvizsgálói, 1964-ben pedig orosz–rajz szakos tanári képesítést szerzett. Húsz éven keresztül a Gyógyszertári Központ főkönyvelője, illetve 1982-től nyugdíjazásáig gazdasági igazgatóhelyettese volt. A rendszerváltozás után felvették a Vitézi Rendbe, belépett a Nemzetőrségbe, és a Szent György Lovagrend is tagjai közé fogadta. Aktív szerepet vállalt a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségében és a Honvéd Hagyományőrző Egyesületben. 2011-ben hunyt el szülővárosában. A világháborús élményeiről és a fogságban eltöltött évekről írott memoárját – saját kezű rajzaival illusztrálva – a Nemzeti Emlékezet Bizottsága a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások és politikai foglyok emléke előtt tisztelgő sorozatában tárja a nagyközönség elé.