Gyulafehérvár város jegyzőkönyvei

Az erdélyi püspökség és később a fejedelemség székvárosának közép- és koraújkori története, noha Erdély művelődésében játszott fontos szerepét aligha lehet túlbecsülni, mindmáig feldolgozatlan fejezete az erdélyi várostörténetnek. A város múltja iránt érdeklődő kutató így legfennebb azokra a forráskiadványokra támaszkodhat, amelyek az erdélyi káptalan irataiból merítenek vagy azokra az adatokra, amelyeket a székesegyház történetével, illetve a gyulafehérvári püspöki és fejedelmi udvar művelődésével, műpártolásával kapcsolatosan gyűjtöttek össze szerzőik. Ezekből az adatokból azonban éppen a mindennapoknak s a város állandó lakóinak a története hiányzik, annak a városi környezetnek a múltja, amely részese lehetett a kutatott folyamatoknak, helyszíne és kerete volt az ott végbement országos jelentőségű politikai és művelődési történéseknek. Pedig a múltbeli városi mindennapok önmagukban is jelentős fejezetét képviselik művelődéstörténetünknek, s e környezet vizsgálatát Gyulafehérvár esetében már a település különleges helyzete miatt sem kerülhetjük meg.

Gyulafehérvár műemlékeit kutatva győződtünk meg arról, hogy sem az új erődöv kiépítése (1714) után jórészt elpusztult és áttelepített külváros képét, sem a középkori szerkezetét részben ma is őrző, ám erősen átalakított várnegyed egykori épületállományát nem rekonstruálhatjuk a rendelkezésünkre álló kiadott forrásanyag segítségével. Ebben a munkában csak akkor számíthatunk előrelépésre, ha kutatásainkat minél szélesebb körre kiterjesztve, mindenekelőtt új, eddig kiadatlan források feltárására és feldolgozására törekedve alapozzuk meg. Ezeknek a köre a város egykori jelentőségéhez és nem a méreteihez igazodik, a kutató így viszonylag gazdag anyagra számíthat, amely – hála a gyulafehérvári káptalani levéltárnak, meg az erdélyi kincstartósági levéltár viszonylag sokrétű gyulafehérvári anyagának – a befektetett munkával egyenértékű eredménnyel kecsegtet és szerencsésen egészíti ki a városi levéltárnak a Batthyaneumban őrzött maradványait. Az utóbbi jegyzőkönyv-anyaga 1588-tól kezdődik és lényegében megszakítás vagy jelentősebb hiány nélkül vezet el a XIX. századig. Állaga két részre oszlik: a Városkönyvre és a Törvénykezési Jegyzőkönyvek sorozatára.