Gül baba

Gül baba a magyar és a török közös múlt különleges alakja. Az oszmán időkben élt, egy olyan korban, amikor a két nép kapcsolata a legkevésbé sem volt barátságos. A szent életű dervis a hódító hadsereg szellemi vezetői közé tartozott, és a legkevésbé sem volt a magyarok vagy éppen a béke barátja, ellenkezőleg: a legendák szerint számos szultán hódító hadjárataiban vett részt. Életéről keveset tudunk, de a Rózsa-domb tövében épült rendház a hódoltság legjelentősebb derviskolostorává vált. Gül baba azon kevés hódoltsági személy közé tartozott, akinek az emléke túlélte a török időket, sírjához, ha nem is sűrűn, de folyamatosan zarándokoltak. Kultusza a 19. században kapott újra szárnyra, meglepő módon Magyarországon. A kedvelt sétahellyé váló sírkápolna, a szárba szökkenő magyar–török barátság, az orientalizmus divatja, továbbá az a tény, hogy Gül baba nem katona volt, ahhoz vezettek, hogy ő lett a magyarok számára a pozitív török–magyar kapcsolatok megtestesítője. így alakult ki a békés öreg rózsakertész története, ami a magyar közönség számára Huszka Jenő operettje és a Gábor deák című film révén lett népszerű. E képzeletbeli figura talál most vissza saját valóságához, a hódoltság korához, a bektasi dervisrendhez, és marad egyúttal a török–magyar kapcsolatok szimbóluma, amelyet a türbének és környékének közös, török–magyar felújítása is kifejez.