Leírás és Paraméterek
A Musicalia Danubiana 12. köteteként az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár MSS 1.1. jelzetű kétkötetes kódexét adjuk át a kutatóknak és gyakorló zenészeknek átírásban. A kötet címadásakor a kódex tartalmát tartottuk elsődlegesnek, s azt jelöltük meg, hogy a XV. század végén vagy XVI. század elején e munka a magyar egyház „anyjának és fejének" tekintett esztergomi katedrális liturgikus és zenei szokásait akarta reprezentatív módon írásba foglalni. Ezzel eltértünk a kódex hagyományos megnevezésétől, mely a feltételezett készíttető nevéről „Bakócz-graduál”-ként jelölte forrásunkat. Az ezzel kapcsolatos vitákat később kívánjuk ismertetni. Most csak annyit kell előre bocsátanunk, hogy Bakócz (más ejtés szerint: Bakács, Bakocs) Tamás (1442, Erdőd, Szatmár m. – 1521, Esztergom) a magyarországi reneszánsz korának egyik legjelentősebb, igen erős egyéniségű főpapja volt, aki saját erejéből szerzett hatalmas vagyonát szívesen használta a művészetek pártolására. Paraszti, sőt jobbágy származású. A Szatmárnémetiben működő domonkos kolostorban kezdte tanulmányait, majd Krakkó és Pádua egyetemein végezte. Mátyás király figyelt fel tehetségére, s ő tette a kancellária tagjává (1474), titeli préposttá (1480), majd saját titkárává (1483–90). Győri püspök volt az 1486–1491. években, egri püspök és főkancellár 1491-től, esztergomi érsek lett 1497-ben. Bíborossá kreálják 1500-ban, majd a konstantinápolyi pátriárka címet is elnyeri 1507-ben. 1512–13-ban Rómában tartózkodik, a megüresedett pápai trón egyik várományosa. Csak az itt tapasztalt mellőzés után kezd a sikerekben gazdag pálya lefelé hanyatlani. X. Leó, az új pápa, kereszteshad hirdetésével bízza meg, az általa indított mozgalom azonban Magyarországon a Dózsa György vezette felkelésbe torkollott, s így az érseknek is személyes kudarcot hozott. Bakócz Tamás II. Ulászló király halála után, 1516-tól visszavonultan élt Esztergomban. Művészetpártolásának legkiválóbb emléke az esztergomi Bakócz-kápolna, melyet 1506-ban, a Szent Adalbert székesegyház déli oldalán kezdett építtetni, reneszánsz stílusban, vörös márványból. E kápolnát, melyet saját temetkezési kápolnájának is szánt, gazdagon ellátta liturgikus könyvekkel. Kiadványunk címadása, melynek előnye, hogy ráfordítja a figyelmet a kódexnek a régebbi irodalomban lényegében figyelmen kívül hagyott tartalmára, alkalmas a mindennapi, gyakorlati megnevezésre is. A Graduate Strigoniense név mellett azonban, úgy véljük, alternatív megjelölésként a Bakócz Graduale elnevezés továbbra is használható.
Műfaj | zenetudomány |
ISBN | 963-7074-27-9 |
ISSN | 0230-8223 |
Sorozat | Musicalia Danubiana 12 (1–2). |
Szerkesztő | Janka Szendrei |
Kiadó | MTA Zenetudományi Intézet |
Kiadás éve | 1993 |
Kötés típusa | Puhatáblás / Kartonált |
Oldalszám | 348 |
Nyelv | magyar, angol |
Méret | A4 205 x 287 |
Tömeg | 1884 g |