Graduale Ráday saeculi XVII

A reformkor nyelvújító törekvéseivel egy időben a régi magyar nyelvű emlékek iránt is megnőtt az érdeklődés. A Bach-korszak ugyan visszavetette ezt a folyamatot, a 19. század utolsó évtizedeiben azonban újabb lendületet vett a múlt értékeinek feltárása. A részint nemzeti buzgalomból eredő figyelem szerencsésen találkozott össze a kutató és elemző szenvedéllyel. Sorra jelentek meg az ismertetések és tanulmányok a fennmaradt magyar nyelvemlékekről, s az egykori (1838 és 1846 között kiadott) Régi Magyar Nyelvemlékek utódjaként megindult Nyelvemléktár sorozat méltóképpen igazolta a maga korában rendkívül jelentős vállalkozás komoly voltát. Az ismertetett és közreadott kéziratok között igen rangos helyet foglalt el és nagy érdeklődést keltett a Batthyány kódex (kiadványunknak a liturgikus könyvműfajt meghatározó szóhasználatában: Batthyány graduál), elsősorban viszonylag korainak vélt keletkezése (1563!), valamint liturgikus szövegei, verses énekei miatt. Jelentőségét növelte, hogy a kutatók külön-külön három felekezet, a római katolikus, a református és az unitárius egyház reprezentáns kézirataként tárgyalták. A felekezeti elfogultság néhány évtizedig megnehezítette a tisztánlátást a Batthyány graduál értékelésénél.