Graduale Ecclesiae Hungaricae Epperiensis 1635. I–II.

Amikor a második világháború után, mint a történelem folyamán a harcokat vagy akár a tűzvészeket követően nemegyszer, a könyvtárak általában a kézirat- és a nyomtatványállomány apadását, így a magyar nyelvű graduálok megsemmisülését regisztrálták, joggal kelthetett érdeklődést egy új, még a szakirodalom számára is ismeretlen 17. századi liturgikus zenei kézirat, az Eperjesi graduál feltűnése. Bár az Iparművészeti Múzeumban 1882-ben rendezett kiállításon a Batthyány graduál mellett bemutatott Eperjesi graduál magára vonhatta volna a szakemberek figyelmét, közel hetven évig mégsem jelent meg ismertetés a kéziratról. A magyar zenetörténetről készült összefoglaló írások sem vettek tudomást róla, holott gyéren adatolt 16–17. századi zenei életünk egyik hézagát tölti ki ez a graduál. Ha az irodalomtörténészek számára a graduálirodalom csúcsát Huszár Gál 1574-es énekeskönyve jelenti, úgy a zenetörténészek az Eperjesi graduállal elsősorban gazdag zenei tárházat kapnak kézhez: ez az egyetlen graduálunk, melyben az egyszólamú gregorián- és kanció-tételeken kívül különböző stílusú többszólamú darabokat is találunk. Ez is indokolja, hogy a 16–17. századi protestáns liturgikus zenés kéziratok közül a Musicalia Danubiana forráskiadás sorozatban az Eperjesi graduált adjuk ki elsőként.