Partitas for Winds

Druschetzky György élete és pályafutása szinte összefoglalóan példázza azt a kulturális tájat, a helyi és areális tényezők összefonódását, melynek bemutatására a Musicalia Danubiana sorozat vállalkozott. Csehországban született, ottani és ausztriai állomásozás után az egykori magyar koronázóvárosban, Pozsonyban (ma Bratislava, Szlovákia) szolgálja zenéjével főúri mecénásait. Azután Pest-Budán él hosszú éveken át, s mintha csak a maga életében is megjelenítené azt az átmenetet, mellyel az ifjú ikerváros lassanként elhódítja Pozsonytól a társadalmi és kulturális élet vezető szerepét. A jelen kötetben kiadandó források tovább tágítják szemhatárunkat: a nádor zenészének kottái alig néhány évvel azután, hogy a szerző Budára érkezett, már Keszthelyre jutnak, s nem is egyenes úton, hanem Zágrábon át! Talán jogunk van e zágrábi kitérőben is jelképet látni, hiszen egy ottani ügyvéd hagyatékából kerülnek végrendeletileg a felvilágosult keszthelyi főnemes zeneiskolájának birtokába. Pozsony és Pest-Buda éppen ezekben az években kezdi megtenni a döntő lépéseket, hogy zeneélete a feudális kötöttségekből kinőtt, saját polgárságára támaszkodó, modern formákat teremtsen. Druschetzky gazdái még feudális főnemesek, de Partitái egy polgár birtokában bukkannak fel, s a Festetics-féle zeneiskolában egy új, polgári jellegű zenetudó réteg nevelését voltak hivatva szolgálni. Druschetzky művei az érett klasszikus stílus sztereotípiáinak ismeretében készült, mondhatni szokványos alkotások. Hiszen a szerző nem csak Haydn és Mozart műveit ismerte (s írta át fúvósegyüttesre), de már Beethoven zenéjét is. Partitái jól elkészített, kellemesen hangzó kompozíciók, s a klasszikus stílusnak azt a stádiumát tükrözik, melyben a nagy mesterek formái, fordulatai egy simán beszélt köznyelvvé váltak. Ha valamit mégis ki kell emelnünk, az az egykori „tartományi dobos" hangszerelési ügyessége, a fúvós (más művekben pedig az ütős) hangszerek kedvelése és biztos kezelése. Éppen e két vonás az, melyért érdemes a termékeny szerző néhány művét ma is kiadni: egyrészt hogy a zenetudomány teljesebb képet kapjon a klasszika kiteljesedésének koráról, másrészt hogy a mai fúvós- és ütőshangszeres zenész több jól játszható, gondosan elkészített zenéhez jusson.