Bánföldi Zoltán

Festmények, fotók, fotó-vásznak, filmek, rajzok. Ezeknek a művészi közvetítőrendszereknek elősorolásával lehetne összegezni Bánföldi Zoltán alkotótevékenységét az 1996/97 óta eltelt mintegy három év alatt. A jelentősebb kiállítások, események alkalmából készülő katalógusok mellett többnyire az összefoglalás és betekintés igénye hozza létre a művész munkáit bemutató kiadványokat. A kilencvenes évek utolsó harmadának változásai gyors hullámokban követték egymást a hazai képzőművészeti színtéren. Az installáció sosem látott felfutása majd lecsengése, a fotó mint általános kiindulási alap két-három éves virágzása, legújabban a festészet visszatérése mögött egy-egy műfajjal való hosszasabb törődés, elmélyültebb foglalkozás áll. A korábban vertikálisan felépülő elvárásrendszer horizontálisan szétterülni látszik, amelynek sajátossága, hogy benne párhuzamosan érvényesek a különféle művészeti médiumok, műfajok, műformák, irányzatok. Előfordul, hogy egy-egy művészi-szakmai probléma feldolgozása éveket vesz igénybe, miközben az aktuális művészeti diskurzus más műfajt helyez előtérbe. Bánföldi művészi oeuvre-jében a festés, a fotózás és filmezés folyamatosan létező és futó projekteket jelent, ami párhuzamos művészi gondolkodásmód meglétéről tanúskodik.