Fától az erdőt

Vadai ​István rendkívül szorgalmas és felkészült kutató volt. Tragikusan korai halála után gondozni szeretnénk jelentős tudományos hagyatékát. Szigorú figyelme, vitákra való készsége, szaktanulmányai több irodalmi témában hoztak meglepő újdonságot. Legerősebb területe a költészettörténet volt, ezen belül a régi magyar költészet poétikája. Legfontosabb, a szakma által rendszeresen hivatkozott eredményei viszont kétségkívül Balassi Bálint költészetét, műveinek kéziratos és nyomtatott utóéletét illetik. „Nem a valós események felől kell közelítenünk (bár utólag nyilván ezeket a körülményeket is érdemes lesz megvizsgálni), hanem a létrehozott versciklus szerkezetének, belső megfeleléseinek az útmutatása szerint kell haladnunk” – így vallott elemző módszeréről. Filológiai felkészültsége és pontos kritikai figyelme rendszeresen újabb, a kutatás korábbi eredményeit bátran vitató, olykor igen szellemes megoldásokhoz vezettek. Ez a kötet Vadai István Balassi-kutatáshoz szorosan kapcsolódó, saját szerkesztői akaratát is tükröző tanulmányait tartalmazza. Az első rész fejezetei Balassi Bálint szerelmes énekeinek kéziratos hagyományát, elsősorban a Balasa-kódex versgyűjteményét tárgyalják, a második nagyobb egység középpontjábamn az Istenes énekek nyomtatott kiadásainak bonyolult problémája áll. A szerző értelmezi itt a rendezetlen, illetve rendezett kiadások fogalmát, ismerteti a különböző tartalmú nyomtatványok csoportosításának elveit, majd új ágakkal gazdagítja az Istenes énekek leszármazási rajzát. A szöveghagyomány kritikai felrajzolása bravúros nyomozómunkát igényelt. Az olvasó számára nagy szellemi élményt jelent a kutatás logikai feltevéseit követni és a szerzővel együtt eljutni a következtetésig.