Esztergomi zsinatok a 19–20. században

XI. Pius pápa is sürgette az 1849. évi nagy bécsi püspöki értekezlet döntését a zsinatok tartásáról, így Scitovszky János hercegprímás (1849–1866) elhatározta egy tartományi zsinat összehívását. A zsinat 1858. szeptember 19-én 69 személy részvételével nyílt meg és október 3-ig tartott. Legfontosabb határozata az egyházról szólt, amely lényegében előrevételezte az I. Vatikáni Zsinat tanítását a pápáról. Scitovszky szándéka az volt, hogy a tartományi zsinat határozatait egyházmegyei zsinaton is átültesse a gyakorlatba. Ezt a zsinatot 1860. július 24–28. napjaiban tarthatta meg, azon 102 személy vett részt és 51 határozatot hozott. Mivel az 1917-ben megjelent Egyházi Törvénykönyv előírta az egyházmegyei zsinatok tartását, ennek Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás (1927–1945) is eleget tett. A tervezett és már előkészített zsinatot azonban 1939-ről 1941-re kellett halasztania. Az 1941. november 11–12-én 97 egyházi személy részvételével tartott újabb egyházmegyei zsinat pontosan követte a törvénykönyv felépítését és beosztását. A kötet ezen három esztergomi zsinat előkészítését, lefolyását és utóéletét követi nyomon. A részlegesen fennmaradt dokumentumokat az OTKA NK 83799 számú kutatási program keretében Adriányi Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a program senior kutatója gyűjtötte és elemezte.