Codex Caioni saeculi XVII [14/a. Facsimile]

Nemes és jogos törekvések eredményeként Iát most napvilágot az a 17. századi orgona tabulatúragyűjtemény, melyet hagyományosan Kájoni Kódexnek nevezünk. A két kötet (fakszimile és átírások) kiadása Románia és Magyarország Művelődési Minisztériumainak megállapodása értelmében, a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetségének, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének közös munkájával valósult meg. E kötetek publikálásával örvendetesen kibővül a közép-kelet-európai Duna-menti országok zenei dokumentumainak közzétételét célzó Musicalia Danubiana sorozat köre, s immár romániai forrást is magába ölel. A közös munka sikerét biztatásnak tekintjük a további együttműködésre, további zenetörténeti források közös kiadására. A Codex Caioni – Kájoni Kódex – Codicele Cäianau névvel számontartott gazdag tabulatúragyűjtemény a 17. század közepének kedvelt erdélyi repertoárját tartalmazza. Benne vegyesen vokális és hangszeres, egyházi és világi művek váltakoznak, neves és ismeretlen szerzők művei, sőt a kötet zömét kitevő mű zenei alkotások mellett a népzenei gyakorlathoz közelítő darabok is. A kézirat leírói közül kiemelkedik Kájoni János (Joannes Caioni) személyisége, kiről a kódex nevét kapta. Az általa leírt művek egyszerre tükröznek egy közgyakorlatot és egy zenei egyéniségei: képet adva Kájoni műveltségéről, széles körű érdeklődéséről, az európai értékek elsajátítását célzó törekvéséről, tudományos megbízhatóságáról és művészi ízléséről. Kájoni János, a román származású ferences szerzetes a kor jellegzetes humanista értelmiségi típusa. Teológiai, zenei, történelmi, irodalmi, botanikai, földrajzi tárgyú műveivel hozzájárult a 17. századi Erdély művelődéséhez, műveltségének nagykorúsításához. Kájoni oktató és tudományos, vallásos és világi tárgyú könyvei között kiemelkedő jelentőségűek azok, melyek a hangok művészetének értékét, jelentőségét tárták fel a kor olvasója előtt.